A gyermek
Kisbabád eleinte gyakran magzati pózba helyezkedik: úgy alszik, mint egy kis bab. A térdei a hasához húzva, karjai a mellkasa előtt. A pici babák akkor a legboldogabbak, ha egy meleg, kényelmes helyre kucorodhatnak – ami hasonlít az anyaméhhez. Az öltöztetés ezért kész tortúra és persze a pelenkacsere is szörnyű. A pici baba ugyanis örökké a közeledben akar lenni. Imádja hallgatni a szívverésedet. Ideális esetben mindig a karodban lenne. A baba látása még igen gyenge. A karjaidban fekve látja ugyan az arcodat, de tovább semmit. Sőt: a baba mindent fekete-fehérben lát. Ám a szaglása máris kiváló. Öt nappal a születése után a kicsi már felismeri a szüleit csak az illatuk alapján.
Szülő
Végre otthon – egy újszülöttel a kezedben. Mint oly sok szülő előtted, alighanem te is csodálkozol, hogyan engedhettek ki a kórházból egy ilyen icipici lénnyel… Kétségtelen, hogy szülővé válni óriási változás. De ne aggódj! Hamarosan úgy fogod érezni, hogy gyermeked mindig is veletek élt és mindig is tagja volt a családnak. Hogy vagy, Anya? Nem csoda, ha ütött-kopottnak, leharcoltnak és sebesnek érzed magad. Hamarabb gyógyulsz, ha annyi gátizomgyakorlatot végzel, amennyit csak tudsz. Ha szoptatsz, akkor szinte a gyerekhez vagy kötözve, aki a te illatodat tartja a legcsodásabb dolognak a világon, hiszen az a táplálékot jelenti neki. A baba pedig ilyenkor szinte megállás nélkül enni akar. A szoptatás ugyan a te feladatod, de a kispapa segítsége is nélkülözhetetlen: ő pelenkázhat, fürdetheti a babát, viheti ide-oda, takaríthat, hozhat neked vizet (hiszen a szoptatás idején nagyon szomjas leszel), nemet mondhat, ha bárki meg akarna látogatni titeket alkalmatlan pillanatban, és megkérheti őket, hogy hozzanak pár fánkot a kávéjához – de még jobb, ha vacsorát hoznak.
