Félénk gyerekek

Szülőként lehet, hogy kicsit szomorúak vagyunk, amikor a gyerek a lábunk mögé bújva figyeli a többieket a játszótéren. Ilyenkor arra gondolhatunk, hogy milyen jól szórakozhatna a mi gyerekünk is, ha lenne bátorsága elvegyülni. Közben lehet, hogy csak egy kis segítségre van szüksége, vagy egyszerűen a saját tempójában szeretne haladni.

Új helyzetekben a félénkség szorongássá alakulhat

A félénkség gyakori jelenség, hiszen időnként mindannyian óvatosabbak vagyunk, amikor új emberekkel találkozunk. Néhány gyerek természeténél fogva zárkózottabb, ezért több idő kell nekik, hogy alkalmazkodjanak egy új környezethez. Tétovázhatnak, kerülhetik a csoportot, és szoronghatnak például az óvodai ismerkedés során. Nehéz lehet számukra, ha a figyelem középpontjába kerülnek – akár még a saját szülinapi bulijukon is. Az anya vagy apa közelségének hiánya pedig komoly kihívást jelenthet számukra.

Az élet óvatos megközelítése

Előfordulhat, hogy a félénkség csak egy átmeneti időszak. Legyél türelmes, hiszen a kiabálás vagy az érzelmeik helytelenítése nem segít, csak tovább bizonytalanítja őket. Ha kiderül, hogy a félénkség tartós, még több türelemre lesz szükséged, hogy a gyerek megtanulja kezelni ezt az érzést. Ez azonban nem feltétlenül jelent akadályt, hiszen a félénkség egy veleszületett személyiségjegy is lehet, ami az élet természetes része.

Félénk vagy introvertált?

Ha a gyereket nem zavarja saját félénksége, akkor nekünk sem kell erőltetni, hogy ez megváltozzon. A befelé fordulásnak számos előnye is van, amit hasznosíthat majd az életben. Ha a gyereked szívesebben van egyedül, kimerül a sok társas érintkezéstől, akkor valószínűleg nem félénkségről, hanem introvertáltságról van szó.

Hogyan támogassuk a félénk gyereket?

Vannak gyerekek, akiket zavar a saját félénkségük, mert visszahúzódásuk akadályozza őket abban, amit szeretnének csinálni. Ilyenkor szülőként mit tehetünk?

Kutatások szerint a szülők akkor segítenek a legtöbbet, ha gyengéden bátorítják és távolról figyelik a gyereket ahelyett, hogy „rámenősen” irányítanák vagy folyton felügyelnék. A félénk gyerekeknek megértésre, nyugalomra és érzékenységre van szükségük.

A félénkség kezelésére próbáld ki ezeket a módszereket:

• Fogadd el az érzéseit, és ezt mondd is el neki. Ne frusztráld magad, még akkor se, ha ez nehéz. Mindannyian máshogy működünk, és amíg neked valami természetesnek tűnik, az gyereked számára igazi kihívás lehet.

• Segíts neki fokozatosan ismerkedni! Kezdetben játsszon csak egy másik gyerekkel, ahelyett, hogy egy egész csoportba csöppenne. Ez biztonságérzetet ad neki, és megkönnyíti, hogy később másokkal is kapcsolatot teremtsen. 

• Adj időt a megszokáshoz! Az óvodai beszoktatásnál érkezzetek korábban, amikor még nincs nagy nyüzsgés. Így lassabban szokhatja meg az új környezetet. 

• Hagyd, hogy a gyereked egy ideig csak megfigyelje a többieket, megértse, mi történik. Adhatsz neki javaslatokat, hogy hogyan csatlakozhat be a játékba, de ne sürgesd, hagyd, hogy a saját tempójában haladjon. Legyél türelmes!

• Néha segíthet, ha egy kicsit a közelében maradsz és részt veszel a játékban, kapcsolatot teremtve a gyereked és a többiek között.

• Akkor se hagyd abba a bíztatást, ha nem érzel változást. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy a gyereked csak áll és nézi a többieket, de valójában nagyon sok minden zajlik ilyenkor benne, és idővel egyre komfortosabban fogja érezni magát a helyzetben.

Mikor válik problémává a félénkség?

Mint már említettük, teljesen normális, ha valaki félénk személyiség, és ez nem feltétlen akadályozza abban, hogy az életében harmóniában legyen az egyedül és barátokkal töltött idő. Úgy tűnhet, hogy egy nyitott és bátor, extravertált gyereknek jobb az önértékelése, pedig ez csak egy másféle emberi működés. Mind az extrovertáltságnak, mind az introvertáltságnak megvannak az előnyei és hátrányai.

Azonban, ha a félénkség túl messzire megy, akkor szociális szorongássá is alakulhat, ami megakadályozza a gyereket abban, hogy azt tegye, amit szeretne. Például, hogy elmenjen egy születésnapi buliba, vagy több gyerekkel beszélgessen az óvodában, de ha fél ezektől a szituációktól, akkor elszigetelődhet a többiektől. Ilyen helyzetekben jó ötlet közösen gyakorolni a társas interakciókat és segíteni a gyereknek szembenézni új kihívásokkal. Akár apró jutalmakkal is ösztönözheted, amikor bátorságot mutatott, még akkor is, ha továbbra is félénknek érezte magát az adott helyzetben. 

Ahogy említettük, nagyon fontos, hogy ne helyezz túl nagy nyomást a gyerekre. Adj neki időt, hogy a saját tempójában haladhasson, és egyre komfortosabban érezze magát. 

Ha azonban a félénkség súlyos akadályt jelent az életében, érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.