Szeparációs szorongás babáknál és gyerekeknél

Mi az a szeparációs szorongás?

Előfordult már veled, hogy amint kiléptél a szobaajtón, a gyereked szívettépő, eszeveszett ordításban tört ki? Ez nem más, mint a szeparációs szorongás első jele. A szeparációs szorongást más néven elválással kapcsolatos szorongásnak is nevezik és egy teljesen természetes folyamat, ami az érzelmi fejlődés egy szakaszában jelenik meg.

Ilyenkor a gyermek különösen ragaszkodik a szülőhöz, és heves érzelmi reakciót vált ki belőle, ha a szülő akár csak 1–2 percre is eltűnik

Mikor jelentkezik a szeparációs szorongás?

A szeparációs szorongás kétszer is előfordulhat a gyermek fejlődése során:

●      Először 7-8 hónapos korban jelentkezhet, de egyedi eltérések felfedezhetők. Előfordul, hogy már korábban is tapasztalja az Édesanya, de van, hogy csak 10 hónapos korra csúcsosodik ki;

●      Második alkalommal 12-18 hónapos kor között és a második életév táján marad el.

A szeparációs szorongást befolyásolja a gyermek személyisége. Egyes gyerekek rendkívül fájdalmasan élik meg ezt az időszakot, míg mások viszonylag könnyedén veszik az akadályokat.

A szeparációs szorongás okai

A szeparációs szorongás oka eltér az első és a második szakaszban.

Szeparációs szorongás 6-7 hónapos korban

A szeparációs szorongás első szakasza a tárgyállandóság kialakulásához köthető. Annak ellenére, hogy a baba növekszik és fejlődik, úgy tűnik, egyre nagyobb szüksége van rád - rengeteg új élmény éri a mozgás fejlődésével. Minden szuper, amíg a közelben vagy, de amint eltűnsz a láthatárról, máris itt a világvége. A kicsi azt gondolja: ha nem lát, akkor megszűnsz létezni – ez pedig finoman szólva is nyomasztó érzés lehet, valljuk be.

De nyugalom: ártani nem árt a gyereknek. Egyszerűen vannak olyan helyzetek, amikor anyának át kell mennie a másik szobába, mert ott van dolga. Segíthet, ha miközben kikerülsz a látóteréből folyamatosan beszélsz hozzá, elmondod hova mész, miért és hogy jössz vissza hozzá.

Szeparációs szorongás 12-18 hónapos korban

A szeparációs szorongás második felvonása a mozgás rohamos fejlődésének köszönhető. Egyszer csak kinyílik a világ - de az izgalmas élmények gyakran túlterhelik, vagy megijesztik a gyermeket. Ilyenkor természetes, hogy az anya nyújtotta biztonságra és közelségre vágyik, és emiatt nagyon erősen ragaszkodik.

A szeparációs szorongás jelei

A szeparációs szorongás legfőbb jele a szülőhöz való erős ragaszkodás - a gyerek árnyékként követi őt, a legrövidebb külön töltött időt is nehezen viseli. Ez személyiségtől függően egész extrém reakciókat válthat ki, nem ritkák a dühkitörések sem.

A szeparációs szorongás más viselkedésbeli változásokat is okozhat:

●      Alvási szokások megváltozása: a gyermek gyakrabban ébred fel, ilyenkor keservesen sír és azonnal a szülő közelségét keresi. Ilyenkor nehezebben megy a visszaalvás is;

●      Az eddig szeretett játékok most kevésbé kötik le, több időt töltene közösen a szülővel;

●      Nagyobb az igénye, hogy ölbe vedd és babusgasd;

●      Gyakran csak az anyát keresi, apát és más rokonokat elutasítja.

A szeparációs szorongás benned is kelthet nehéz érzelmeket. Ilyenkor próbálj meg arra gondolni, hogy ez egy természetes folyamat, és pár hét alatt rohamos javulás következik majd be.

A szeparációs szorongás kezelése - mivel segíthetsz?

A szeparációs szorongás teljesen természetes, még akkor is, ha a gyermek viselkedése néha ijesztően extrém. Ha nálatok már felütötte a fejét ez a probléma, érdemes bevetned egyet-kettőt az alábbi praktikák közül.

●      Folyamatosan beszélj a gyerekhez, amíg látótávolságon kívül vagy.

●      Rendszeresen bújócskázzatok.

●      Ne csinálj nagy ügyet a gyerek szorongásából. Nyugtasd meg a kicsit, hogy gond egy szál se. Elvégre tényleg nincs semmi baj. Átmész egy másik szobába, aztán visszajössz, ennyi. Teljesen normális dolog, hogy anya vagy apa eltűnik néha egy időre, de aztán mindig visszajönnek.

●      Igyekezz nyugalmat és biztonságot sugározni. Viselkedj természetesen – hiszen nincs veszély!

●      A különösen szorongós napokon halmozd el a gyereket szeretettel, öleléssel, nyugtatgasd és bátorítsd sokat!

●      Ha azt szeretné, engedd meg a gyereknek, hogy árnyékként kövessen mindenhová. Érdemes együtt végezni a házimunkát - igen, egy kicsit lassabban fog menni, de nagyon jót tesz majd a kapcsolatotoknak.

●      Bátorítsd a kicsit egy-egy mosollyal, ha távolabb megy tőled! Biztasd arra, hogy fedezze fel a környezetét – de soha ne erőltesd! A felfedezés közben se menj viszont messzire. Hiszen akkor kerek igazán a világ, ha anya a közelben van!

Mit tegyél, ha tényleg el kell menned valahova?

Előfordulhat, hogy pár órára el kell menned otthonról és nem tudod magaddal vinni a kicsit. Ez teljesen rendben van ebben az időszakban is, de nehéz lehet a búcsú a heves reakció miatt. Hogyan viselkedj ilyenkor?

●      Mosolyogj a gyermekre, puszild meg és indulj el azonnal - ne vigasztald ilyenkor, mert azt fogja hinni, hogy sírással elérheti, hogy maradj.

●      Bár nem tudod még elmesélni neki pontosan, miért és mi történik, a saját nyelvén mondd el, mikor jössz meg és mit fogtok csinálni. Például ahelyett, hogy “két óra múlva jövök”, mondhatod, hogy “uzsonnára itthon vagyok és labdázunk”.

●      Figyelj arra, hogy sose legyen azonnali személycsere, amikor elmész. Töltsetek el egy kis időt közösen azzal a személlyel, aki vigyáz rá, sőt új aktivitásba is kezdhettek közösen. Így amikor elindulsz, nem lesz akkora a változás és a figyelmét is könnyebb elterelni. 

Összefoglalva a fentieket, a szeparációs szorongás megterhelő mind a gyermek, mind a szülők számára, ezért jobb előre megismerni a jelenséget és felkészülni rá. És bár lehetnek igazán nehéz pillanatok, ne aggódj, ez is csak egy átmeneti időszak, amin túl lesztek!