Apát vagy anyát szereted jobban?

A kora gyermekkori kötődések nagyban befolyásolják az egyén szociális készségeinek fejlődését, mivel az ilyenkor szerzett tapasztalatok meghatározzák a később kialakuló kapcsolatokat és az elköteleződésre való képességet. Ha ez a korai kötődés megsérül, annak komoly következményei lehetnek.

Amikor felnőttként visszaemlékszünk gyermekkorunkra, gyakran eszünkbe jut, hogy bizonyos időszakokban egyik, vagy másik szülőnkhöz jobban ragaszkodtunk. Ugyanezt tapasztalhatjuk akkor is, amikor magunk válunk szülővé.

Internetes fórumokon sokszor bukkannak fel édesanyák kérdései, hogy vajon jobban szereti az édesapját a gyermek, ha egész délután csak vele akar játszani? Miközben az egész napját vele töltötte gyermeke. De, mivel ez általában megosztott figyelem, hiszen az otthoni teendők elvégzése mellett, illetve ezzel egyidőben kapcsolódnak, úgy tűnhet, hogy a kizárólagos figyelem, az önfeledt játék, a napközben távol lévő, dolgozó apák kiváltsága.

Miért kötődik jobban az egyik szülőhöz?

A jó hír, hogy ez a kötődés teljesen természetes reakció, és nem annak a jele, hogy jó vagy rossz szülő lennél. A jelenség szinte minden családnál észlelhető. Az, hogy a gyermeked melyik szülőjéhez kötődik erősebben, életszakaszonként változhat, és számos oka lehet.

• Korai gyermekkorban: Egy-két éves gyermek esetében az egyik szülőhöz való ragaszkodás szinte elengedhetetlen az egészséges kötődés kialakításában. Ennek az a lényege, hogy ő bizton-ságban érezze magát, emiatt választja ki az egyik szülőt, és ragaszkodik hozzá jobban.

• Kamaszkorban: Ekkor a gyermek leginkább azt a szülőt részesíti előnyben, aki mellett komolyabban veszik őt, meghallgatják, és új szerepeket kap. Az engedékenység is fontos szerepet játszhat: gyakran érzi úgy a tinédzser, hogy az édesapja lazább, kevésbé szigorú.

Mit tegyél, ha észleled ezt a jelenséget?

Először is fontos, hogy emlékeztesd magad: ez csak egy átmeneti időszak. Nem kell túlságosan aggodalmaskodnod miatta. Ha azt érzed, hogy a gyermeked jobban ragaszkodik az apukájához, ne próbálj meg versengeni a figyelméért. Szakértők szerint ez még inkább eltávolíthatja a gyermeket.

Helyette érdemes az alábbiakat megfontolnod:

• Fogadd el az átmeneti helyzetet: Emlékeztesd magad arra, hogy ez csak egy időszakos állapot, ami előbb-utóbb véget ér. Maradj nyugodt és türelmes, és inkább élvezd ki azt a kis szabadidőt, amit ezáltal nyertél, mert hamarosan úgyis megváltozik mindez.

• Tölts időt egyedül a gyermekeddel: Szintén fontos odafigyelni arra, hogy mindkét szülő tölt-sön időt egyedül is a gyermekkel. Ha azt látod, hogy szinte mindig te vagy otthon a gyerekkel, a férjed pedig csak esténként csatlakozik be, nem meglepő, ha hozzád jobban ragaszkodik.

• Közös programok szervezése: A családi együttlétek erősítik az egészséges kötődést minden irányba.

Nevelési stílus átbeszélése

Ha azt tapasztalod, hogy a nevelési technikátok váltotta ki a jelenséget, lehet, hogy érdemes átbeszélnetek, hogy milyen szerepet töltötök be a család életében. Talán az egyik szülő nyugodtabb, lazább és engedékenyebb, míg a másik sokat idegeskedik apróságokon, és szigorúbb is. Ez természetes, de ha ez a jelenség gondot okoz, érdemes lehet szakértő segítségét kérni a családi harmónia megteremtéséhez.

A kötődés dinamikus folyamat, amely az idő múltával változik. A legfontosabb, hogy minden életszakaszban támogasd gyermekedet, és figyelj rá, hogy közösen alakíthassatok ki erős, szeretetteljes köteléket.